Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tükrök Könyve 4. rész

De mikor és hogyan jön el ez a pillanat, azt maga sem tudta volna megmondani, minden esetre mellette kell maradnia, figyelni minden mozdulatát. Biztosnak vélte a jövő kimenetelét, mert lesz egy olyan időszak,hogy kilibben a komfortzónájából, akkor lép Cantaine akcióba s leteríti az illetéktelen behatolót.

A következő hónapokban a két lány barátsága megromlott, Jeanne egyre különösebben kezdett viselkedni s Cantaine nem tudta követni ezt a magatartási formát.Hiába próbált segítséget nyújtani Jeanne elutasította azt, úgy hitte vele nincs semmi probléma, egyszerűen csak elindult a felnőtté válás útján.

Public housing in France - Wikipedia

Cantaine a külváros egyik középosztálybeli bérlakásában élt nagynénjével s annak jelenlegi férjével, szülei autóbalesetben vesztették életüket. Túl sok elvárásuk nem volt, csak tartson rendet maga körül, segítsen a háztartásban s ne maradjon ki éjszakára. Egy kisebb szobában lakott, de ennek ellenére megnyerte a főnyereményt, mert kilátás a közeli parkra nézett. Ezen az éjszakán is, mint oly sokszor, a park szépségeiben tűnődött, a frissen nyírt gyep, a magas és karcsú fák elbűvölték a lány képzeletét, melyet a fényárban úszó lámpák sora megvilágított. Ebben a kompozícióban olyan sejtelmesnek hatott, mintha Lovecraft vagy Edgar Allan Poe egyik elbeszélésének lenne részese.

A sötét éjszakában egy férfi alakjának körvonalaira lett figyelmes, hátralépett egyet s a függöny mögé rejtőzött, ijedtében a kelleténél erősebben harapott szájának szélébe. Orestes volt, jelenléte, hirtelen felbukkanása veszélyt sejtet Jeanne számára, neki pedig gyors hathatós cselekedetet, nem várt sokáig a találkozásra, mialatt Cantaine próbált szembenézni félelmeivel a természetfeletti Orestes már a szobájában magasodott.

- Elkezdődött! Elkezdődött a folyamat, amitől kezdettől fogva tartottam! - mondta ridegen.

- Micsoda? Milyen folyamat? - kérdezte kikerekedett szemekkel Cantaine, de ő maga is tudta,Jeanne rálépett, amely pusztulásba vezet.

- Te is tudod! Nem segíthetünk, magának kell rátalálni a helyes útra, mi csupán kísérők lehetünk ebben az utazásban! Légy résen, borzalmas dolgok fognak történni, mely kihat az egész családjára és jövőjére! - mondta a könyvespolc mellett állva, hol szemügyre vette a Tükrök Könyvét, szeme egy pillanatra megállt,de nem szólt.

- A szüleivel nem vetted fel a kapcsolatot? - kérdezte érdeklődve a lány összefont karokkal.

- Vakok! - mondta élesen.

- Úgy érted... - kérdezte volna Cantaine,de a férfi közbevágott.

- Csak te láthatsz engem! Talán hiperérzékeny vagy a természetfelettire, ez szolgálhat magyarázattal! - ecsetelte elmélázva. - Különleges, furcsa lány vagy, neked kellene a családdal felvenned a kapcsolatot. - mondta.

- Nem! Azt nem lehet! Mi már nem vagyunk jóban! Kerül engem, azt hinnék, hogy megszállott vagyok! - védekezett Cantaine.

- Nem fogják azt hinni, látogasd meg őket, ha Jeanne nem lesz otthon, attól nem fognak őrültnek nézni, ha aggódsz a barátnődért! Melletted leszek, ne félj! - mondta túlzott szenvedéllyel, mitől a lány megijedt, belement a játékba.

 

 

 

Jeanne időközben új barátra lelt Sandrine személyében, ki kőgazdag lévén s kevés ésszel megáldva az elit étteremből neki is rendelt ebédet, ezalatt mindenkitől elidegenültek, naponta jártak tekézni, a délutánokat ott töltötték, látszólag Sandrine zárkózott jelleme feloldódni látszott. Alkohollal nem szolgálták ki Sandrine nagy felháborodására, ezért dühkitörés öntötte el, így többé nem tehették be oda a lábukat. Emiatt egy távolabbi helyre jártak gurítani, bár alkohollal itt sem szolgáltak,de tanulva az előző estéből próbálták kordában tartani magukat.

 

10 Most Popular French Spirits And Liqueurs - TasteAtlas

Sandrine egyebek között folyton spicces volt, otthon az éjszaka alatt rájárt a minibárra,aminek következtében beszéde lassú és szaggatott volt. Jeanne-nek is feltűnt miért beszél furcsán,mire táskájából előhalászta termoszát s kezébe nyújtotta.

- Ő a hibás! - Jeanne kinyitotta a palackot s orrát tömény alkoholszag csapta meg s enyhén felköhentett.

- Húzd meg! - parancsolta Sandrine.

- Dehogy! - mondta bátortalanul, a lány értésére adva, még nem készült fel ekkora változásra, időre van szüksége.

- Gyerünk! Lázadó lány, mindent bele! - Jeanne ekkor kóstolt először alkoholt, elsőre rossz benyomást tett, erősen felköhögött, kézről kézre adták a termoszt, mire Jeanne szája ráállt az erős italra, de érezte nem tud megállni. Így jutottak el egy kávézóba, ahol a környék legerősebb kávéját főzték, részegség ellen épp gyógyírnek tűnt.

 

 

 

Mindez idő alatt Cantaine ellátogatott Orestes társaságában Jeanne szüleihez, az édesanyja rég nem látta barátnőjét, úgy hitte még mindig ápolják kapcsolatukat.

- Jeanne, az utóbbi időben elég furcsán viselkedik, ön nem vett észre semmi szokatlant? - kérdezte érdeklődő tekintettel.

- De igen! Napról napra alakul át valami olyasmivé, mely csak árnyéka önmagának s én nem tehetek semmit, nem lehet szót érteni vele. Néhány hónapja még az én kislányom volt, de ez a mostani, fogalmam sincs, hogy kicsoda – Cantaine figyelmesen hallgatta az édesanyát,kinek hangja gyakran elcsuklott a keserűségtől. Orestes is érzékelte a szomorú érzelmeket, két kezét a vállára tette, hogy megnyugtassa, a nő testén kellemes borzongás vonult végig.

- Mindenben a segítségére leszek! - mondta, lágyan megfogva az anya kezét, kit néma zokogás kapott el, egyik kezével eltakarta arcát, de a halk nyöszörgés elárulta érzelmi állapotát. Cantaine felállt a süppedős, bézs kanapéról, s így szólt:

- Most már mennem kell! Ne aggódjon, minden rendben lesz! - biztatta az édesanyát, ki blúzának ujjával gyorsan megtörölte arcát és a lány után iramodott.

- Köszönöm, hogy aggódsz a lányomért! - mondta kisírt szemmel.

- A barátnőm, az az érzésem rossz társaságba keveredett, ő túlzottan is érzelmes lelkű s könnyen manipulálható. - az anya helyeslően bólogatott s elkalandoztak gondolatai fél évre ezelőttre, jobban tette volna, ha nem veszi ki abból az iskolából. A kapu záródott, az édesanya visszatért a varróműhelybe, hogy ott vezesse le feszültségét,a következő megrendelésbe fogott, egy puffos ujjú cseresznyemintás blúzt, fekete szoknyával.

 

A szabóasztalhoz lépve kiterítette a papírt s elkezdte megrajzolnia szabásmintát, kellemes melegséget érzett a szobában, de nem a kandallóban pattogó tűz melege váltotta ki az érzést, hanem egy ismeretlen jelenléte. Sejteni vélte, hogy nincs egyedül a szobában, hacsak a jéghideg logikára támaszkodik, a képlet egyszerűnek tűnik, rajta kívül csak a legyek tartózkodhattak a közelében. Zsigereiben érezte az idegent, a betolakodót, forgott maga körül a műhelyben, a háta mögé sem mert nézni,attól tartott utol éri a végzet, háta mögül valaki ledöfi.

Miről álmodik a varró-nő? - otthonbutik

 

- Van itt valaki? Szólaljon meg! - de válasz nem érkezett csak a lámpa nyikorgott pislákoló fénnyel. A nő lelkében a pánik egyre erősebbé vált, mígnem hangos zokogásban tört ki és a padlóra rogyott, az idegen Orestes volt, ő zavarta fel az álló vizet. Nem ez volt a szándéka, csak tesztelni akarta, mekkora lehet a spirituális érzékenysége, a lánya és Cantaine látja őt, tudni akarta nála milyen magaslatokban tetőzik a spiritualitás, és örömmel nyugtázta, nem elhanyagolható. Némi gyakorlással szert tehetne magasabb képességekre, de magába folytja tehetségét, nem vesz róla tudomást, de majd segítségére lesz a kibontakozásban. Orestes távozott, de távozása előtt maga mögött hagyott egy jelet, melyről az anya bizonyságot nyerhet afelől, nincs egyedül ebben a kemény világban.

A meleg helyiségben Orestes eltűnésével hirtelen hideg lépett be a szobába, az anya masszírozni kezdte csupasz karját, miközben a semmiből egy tollpihe szállt le a szabóasztalra, a fiatalasszony különösen figyelte a jövevény röptét, közelebb lépve kezébe vette s ujjaival kezdte pörgetni, tudta, hogy látogatója egy őrangyal s minden félelme elmúlt. Megkönnyebbülve nyugtázta a napot,mert értésére adta, egy valakire számíthat ebben a világban, ekkor az édesanya ajtócsapódást hallott, késő este volt már. Gondolta, ez csak a lánya lehet, magára kapta citromsárga kötött kardigánját s a szűk folyosón végig sietve az előtérben találta magát, ahol Jeanne a cipőjét vette le.

- Jó estét! - lépett lánya elé összefont karral, próbálta szülői tekintélyét kamatoztatni, kevés sikerrel.

- Neked is jó estét! - mondta közömbösen, ügyet sem vetve anyjára.

-Eddig tartott az iskola, kisasszony? – kérdezte számon kérőn, szúrós tekintettel s újra egy közömbös választ kapott.

- Eddig. - válaszolta s elindult a lépcső irányába.

- Még nem végeztünk! - horkant fel az anya s már fellépett a lépcső első fokára, de hiába is fenyegetőzött, de lánya a maga útját járta. Tömény alkoholszag áradt szét a lakásban, az anya kitárta az ablakokat s mélyen a friss esti levegőbe szippantott, az ég takaróját narancsszínűre festette a nap, mint egy avantgard festő, ennek a színnek minden árnyalata a vásznon kenődött el. A távolba meredve, az eget kémlelve érti meg az ember, milyen kicsik és fejletlenek vagyunk a természet erejével szemben.

- Jeanne rászokott az alkoholra... - állapította meg az anya, beszélnie kellene az új barátnő szüleivel, mert ez így nem folytatódhat, ezt fogja tenni, még a hétvége folyamán felveszi a szülőkkel a kapcsolatot, vissza szerzi a lánya szeretetét.

 

 

 

Cantaine egész hajnalig nem tudta lehunyni a szemét, egyre csak azt a furcsa könyvet tanulmányozta, részletesen, behatóan olvasott a démonok és szellemek létrejöttéről. A gonosz, ártó és jó szellemekről, félelmetesnek a dybbuk tudható be, az ártó szellem, az ártatlanok vére által nyer új életet, Cantaine-nek eszébe jutott, hogy ez lehet a probléma okozója. Erről nem mert beszélni találkozásuk óta, szégyellte bevallani, de legbelül érezte, mi játszódik le az életében, még nem tudta hogyan pusztíthatná el, űzhetné el testéből az ártó szellemet. Nyilvánvalóvá vált, hogy a megoldás a könyvben keresendő, az éjszakát rászánta, lehetőség szerint megtalálja a szükséges átkot, ne kemény olvasmánynak bizonyult. Sok képet látott benne, mely segítséget nyújtott a keresésben, így akadt rá az ártó szellemek(dybbuk) megsemmisítésére.

old book wallpaper,wood,wood stain,box,antique,hardwood (#425343) -  WallpaperUse

 

- Ez az! - kiáltott fel, de gy szakavatlan nem végezheti el, nagymesterre lenne szükség az elvégzéshez Abban reménykedett, hogy Orestes ebben a segítségére lehet, kapcsolatba kell lépnie vele, hogy közölje vele a felfedezést. Nagyon izgatottá vált, a körmét harapdálta idegességében, ha időben nem kerül a szeme elé, maga indul felkeresni egy „szakértőt”.

A város tele van spiritisztával,csak fel kell deríteni a terepet, ki lehet az amatőr”szélhámos” , és ki lehet a profi, akinek vele született tehetséggel rendelkezik. Hétfőre beteget akart jelenteni, hogy utána járjon dolgoknak, melyek jelen pillanatban jobban foglalkoztatták, mint az iskola. Hajnali 03.30 perckor tért nyugovóra, becsukta a könyvet, magára húzta a takarót,de a könyv önálló életre kelt. Tompa zöld fényben világított a fedelén lévő ijesztő arc, olyannak tűnt, mintha élne, figyelte a lányt, hallgatta szuszogását. Cantaine is érezte a jelenlétet, egy kis időre kinyitotta a szemét, felült az ágyában s miután konstatálta biztonságban érezheti magát, a másik oldalára fordult. A zöld arc fénye újra felvillant egy pillanatra, nem szerette volna ha kiderülne a titok, melyet a könyv mélyen ,agában rejt s a rá érdemes értheti meg jelentését.

 

 

 

Jeanne lakásában reggel nyolc órát mutatott az óra s az édesanyja a telefonkönyvből próbálta megtudakolni Sandrine szüleinek telefonszámát, neki nem árulta el. Titkolt minden velük kapcsolatos információt, ha mégis rákérdezett ellenségesen kezdett viselkedni, ez esetben nagy kalandra vállalkozott, egy álmos női hang vette fel a kagylót, Sandrine anyja volt az.

Rögtön a bemutatkozást követően lecsapta a telefont, ez felbőszítette az anyát, így nem fogja senki sem lekoptatni, gyorsan felöltözött és útnak indult. Annyit tudott róluk, hogy éttermet vezetnek s megtudta a pontos címet, taxiba ült és elhajtott, házuk Párizstól 10 km-re épült, ahol egy teremtett lélek sem lakott. Sokban hasonlított egy háromszáz éves kúriára, kinek tulajdonosa Drakula gróf, a nő félénken szállt ki a taxiból,minden egyes lépésére figyelt, egy kis ideig csak szemlélte a terepet, mire a taxisofőr odaszólt:

- Kicsit sietősebben! Pereg a taxióra! - mondta de valójában ő maga is zsigereiben érezte a rettegést, a taxisnak mindez előnyére válna, mert addig is peregne az óra.

- Igen! Ne aggódjon, gyorsan végzek! - s azzal odasietett a monumentális kovácsolt vaskapuhoz. - kaputelefont nem szereltek fel, hiányosnak tűnt egy ilyen gazdag, impozáns villánál. A csengő is századokkal ezelőtti hangulatot ébresztett, melyet óvatosan meghúzott, a vártnál is hamarabb egy idős ősz hajú kontyolt hajú asszony érkezett talpig feketében komor arccal.

Victorian Houses on Twitter | Gothic house, Creepy houses, Victorian homes

 

- Kit jelenthetek be? - kérdezte köszönést mellőzve gépiesen, mintha nem is ember lenne, az asszony a látványtól még jobban megijedt, de próbálta leküzdeni a félelmet. Megköszörülte torkát, mely az idegesség következményeképpen jelentősen kiszáradt.

- Jeanne édesanyja vagyok! - mondta a korlátba kapaszkodva s észrevette a rohamosan gyülemlő fekete felhőket, mely mint a római hadviselés gyülekeznének csatasorba. Az asszony szó nélkül elindult, egy ideig várt, a taxisofőr egyre türelmetlenebbé vált, a szélvédőn keresztül a karórájára mutatott, jelezve, hogy sürgeti az idő.

Isa türelemre intette, nehogy itt hagyja, ezen a kísértetjárta környéken, a szobaasszony újra feltűnt s csak ennyit mondott:

- Az asszonyom nem óhajtja magát látni! - mondta s távozott, hiába szólt utána kétségbeesetten, lepergett lelki szemei előtt milyen emberek lehetnek ezek, akik manipulálják a lányát, őt pedig kiiktatják, mintha soha nem lett volna a család része.

- Ennek még nincs vége! - mondta mielőtt még csapódott volna a taxiajtó, a sofőr csak erre a pillanatra várt,padlógázzal távoztak a vesztőhelyről.

Ők nem láthatták, de az emeleti nappaliból Anette, Sandrine édesanyja a hatalmas ablakból figyelte az eseményeket, elrejtőzve a csipkés függöny mögé. Örült, hogy nem volt lehetősége az ismeretségre, de tudta, hogy az anya látszólag gyenge, érzelmes akarat mögött egy tigris bújt meg, ki az adott pillanatra vár, hogy kieressze a karmait. Erre a pillanatra fel volt készülve, Jeanne-t még jobban magához kellett láncolnia, ő lehet a kulcs az anya távol tartására.

Isa csapzottan és meggyötörten tért haza késő este, miközben teljes erővel mennydörgött az ég s úgy szedte a lábait, mint a nyúl, hogy gyorsan beérjen a lakásba.

Az előtérben korom sötét volt, már az egész család aludt, úgy hitte Jeanne is alszik, de tudatalattija jelezte, ellenőrizze a szobáját, halkan s óvatosan nyitott be hozzá, ahol igényesen megvetette ágyát, de a lány sehol sem volt, aggódni kezdett.

- Lányok! Chanatal! - kiabált tele félelemmel ,mire ők álmosan kitámolyogtak a szobájukból értetlenkedve kérték számon, mert felébresztette őket.

- Eltűnt a húgotok! - mondta kétségbeesetten.

- Dehogy! Moniqe-kal Pizsamapartit rendeznek!Most megyek, mert korán kell kelnem, fel kell készülnöm a vizsgákra! - mondta Chanatal s visszabotorkált a szobájába

- Jeanne! - tépte fel dühösen az ajtót.

- Igen, anya? - kérdezte ártatlanul, de a gonosz ördögi mosoly rossz előérzetet keltettek az anya számára.

 

Jeanne aznap korán kelt, szemmel láthatóan látszott rajta, hogy készül valahova, reggelizni sem ment le, a családnak csak beszólt a konyhán keresztül. 

A barátnőmmel a Lyon-i állatkertbe megyünk, ne várjatok! Csak este jövök haza! - mondta fagyosan, szemmel láthatóan nem érdekelte a családja.

- Mi? - kérdezte Monique.

- Velem nem kellett volna megbeszélned? Nincs semmi elérhetőségem! Nem mész sehova! - mondta határozottam telve a méregtől.

- De, megyek! Már nagylány vagyok! Inkább a szülők iskoláján járjon az eszed! Még egy alkalmon sem voltál! - ordította Jeanne.

Az anya karjánál fogva próbálta feltaszigálni a szobájába,mire lánya erőteljesen ellökte magától s kirohant az ajtón, anya zokogásban tört ki, és a két testvér sem tudta megállítani a lányt.

- Jeanne! Mit művelsz? - egy fekete Volvo várta a lányt, mibe gondolkodás nélkül beugrott, s gonosz, gőgös tekintettel, méricskélte testvéreit, mintha semmi rokoni szál nem fűzné hozzájuk. Jeanne új barátaival egy feledhetetlen délutánt töltött , úgy érezte magát a gazdagok világába tartozik, nem a szánalmas prolik közé. Ez a felismerés egyre erősebbé vált benne, s kezdett úgy viselkedni, mint egy született kékvérű, különbnek érezte magát, családját megvetette szegénységük miatt.

A két lány az állatkertben is bemutatkozott törvényen kívüli modorukkal, magukra irányítva a figyelmet, úgy hitték azt tehetnek amit akarnak, szerintük az egész világ a térdük előtt hever. A gondozókkal is számtalanszor meggyűlt a bajuk, mert nem voltak hajlandóak betartani a legalapvetőbb szabályokat sem.

Egy alkalommal a csimpánzok ketrecénél esett meg, hogy Sandrine-ra  rátámadt egy állat, ennek előzményeként tudható be, hogy az meghúzta annak hosszú farkát. A csimpánz részéről természetes reakció volt az erőszakra, az anyja fel akarta jelenteni az állatkertet, mert nem biztonságosak a körülmények. Az állatkerti mulatságok végeztével egy patinás étteremben ebédeltek, ahol Jules Verne is megfordult egykor.

 

 

Jules Verne, Literary Legend Painting by Esoterica Art Agency

 

Arcképe a falon függött, ennek bizonyságaként, Jennae közelebb lépett a képhez s mélyen fürkészte a zseniális író arcvonásait.

- Jeanne! - szólt r á Anette, hogy igyekezzen az asztalukhoz, a lány még emlékezetébe véste az arcot, mely a távolba néz révetegen, de a lány értelmezésében az itt falatozó emberek lelkébe lát.

Jeanne most kapott az alkalmon, hogy olyan ételeket kóstoljon, melyeket eddigi életükben nem kóstolt s lehet nem is fog soha, egy kisebb vagyont hagytak ott, de Jeanne-nek fel sem tűnt, hogy idegenek pénzét fogyassza. A késő esti órákban értek haza, Jeanne az egész családot felébresztette jöttével, kulcsot nem vitt magával, így az anya pongyolában lépkedett le a lépcsőn, hogy ajtót nyisson. Hiába igyekezett csendesnek lenni, másik két lánya is felébredt, kik az ajtóból szemlélték a történéseket.

 

 

 

- Hát, hazataláltál? - kérdezte az anya némi szarkazmussal, miközben az ajtót kulcsra zárta, lánya válaszra sem méltatta, felszaladt szobájába, ügyet sem vetett nővéreire, kik furcsállva méregették testvérüket.

A változás jelei minden szemnek feltűnt, némán figyelték az átalakulást, de Monique a mai napot nem hagyhatta szó nélkül, egy határozott mozdulattal belökte Jeanne szobájának ajtaját, szúrós szemeit a lányra szegezte s összefont karral elkezdte a monológot.

- Hát, ez mit jelentsen? - kérdezte, Jeanne vaságyon ülve ép átöltözni készült, feszélyezve érezte magát nővére jelenlétében, átfutott agyán egy gondolat, hogy meri őt számon kérni.

- Micsoda? Mert volt egy nap az életemben, amikor jól éreztem magam? Vagy az a baj, már nem tűnik egy szürke kis egérnek, mint azelőtt? - mondta fokozatosan felemelve a hangját.

- Nekem az a lány jobban tetszett! - mondta halkan.

- Én nem így emlékszem... - szegezte neki a választ Jeanne.

- Előfordulhat, hogy néha idegesítő tudtál lenni, de különlegességednek megvolt a varázsa, büszke voltam, hogy ilyen okos húgom van! De erre a mostanira, egyáltalán nem vagyok büszke. - mondta nyersen s becsukta maga mögött az ajtót. Jeanne még feldolgozta nővére gondolatait s visszatért időben ahhoz az énjéhez, kit már rég elfeledett.

A régi énje a „pincébe” zárva kiáltott segítségért, hiába senki sem hallotta meg a jajkiáltást, a gonosz szellem, az apa erősebbnek bizonyult. Pizsamába átöltözve a polcokhoz ment, belelapozott néhány könyvébe s mint akinek lelkén végig tarolt egy hurrikán, úgy söpörte le a könyveket rendeltetésszerű helyükről. A két nővér riadtan pattant ki a z ágyból, tudták ki lehet a zaj okozója, de jobbnak látták ha Jeanne magában rendezi el a lelki válságát. Édesanyját sem hatotta meg a hiszti, a lány azt hitte egész családja hozzárohan a megnyugtatására. Jeanne igazság szerint sok szeretetet igényelne úgy mint kiskorában, de nem foroghat a világ körülötte, a világ változik nem folyhat a víz ugyanabban a mederben.

Jeanne a rugós vaságyra vetette magát, mely egy rövid ideig még hintáztatta könnyed testét, melytől kissé megnyugodott, a mennyezetet bámulva töprengett szerencsétlen életén, a mély önsanyargatással annyit ért el, hogy az egész éjszakát átsírta s mindenki aki szerette elüldözte magától.

Új barátokat kellett verbuválnia, Sandrine mellett jó eséllyel indulhat a pályán, hol bejuthat az elit réteg krémjébe, e célokat apró lépésekben teheti meg,türelemre intette magát, hamarosan felszámolhatja ezt a pöcegödröt s megszabadulhat ettől a szánalmas társaságtól, akiket a családjának tudhat.

Látszólag a szellem átvette az irányítást lelke felett, a régi Jeanne már a múlté,ki néma éjszakákon kísérti álmában.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.