Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem menekülhetsz

 

Shannon Wilder

 

 

 

Nem

 

 

menekülhetsz

 

 

 

 

Will Winters, a bestseller íróról rajongók ezrei hitték, hogy  hús-vér férfi írja az onthatatlan mennyiségű krimit, de a valóságban a laptop mögött egy nő fantáziája kelt életre.

 

 

vintage writer using a typewriter Stock Video Footage - Storyblocks

 

Férje, Will Winters neve alatt adták ki a könyveket, mert így biztos sikerre számíthatott, mivel a felső tízezer köreiből származott, egy született kék vérű számított, az ő világában mindez csak üzlet volt, felesége Antoinett, akit csak Tony-nak becéztek, az ő tehetsége által dollármilliók gyarapodtak számláján.

voros-ffi.jpg

Aki a valódi munkát végezte, az Tony volt, éjt nappallá téve gépelt, úgy érezte magát mintha egy gyárban dolgozna, az egész egy véget nem érő folyamatnak tűnt, az élete maga volt a rettegés, fogalma sem volt, hogyan szabadulhatna meg a kelepcéből.

Egy alkalommal szóba hozta a válást, melyre a válasz egy pofonnal kezdődött, az ütés oly erősre sikerült, hogy Tony elesett a kandalló előtt, megdermedt tekintettel figyelte férjét, tudta mi fog következni, zöld szemeiből láthatóvá vált az őrület.

Szemét le nem vette feleségéről, miközben lassan lefejtette magáról az őzbőrből készült csatos övet, Tony már tudta mi vár rá, halkan ezt suttogta:

- Ne! Kérlek, ne! - De Will Winters nem érzett könyörületet senki iránt, súlyos skizofréniában szenvedett, melyet családja titkolt a sajtó és az egész világ elöl.

Will a magasba emelte övét s annak csatos része erőteljesen csapódott Tony hátába, kicsordulva vérpiros vére, ott ütötte ahol érte, a nő kezét arcához emelve védekezett a csapások ellen, de eredménytelenül, sikítására a cselédség a nappali ajtajába sereglett, onnan szemlélték az asszony szenvedéseit.

- Takarodjatok! - üvöltötte Will eltorzult arccal, ők pedig szó nélkül magukra hagyták a házaspárt, nem tehettek semmit, tisztában voltak vele milyen következményei lennének ha belefolynának a jelen helyzetbe, így csak szánakozni tudtak.

 

 

 

2009. jun. 17.

 

 

Ezen a nyári estén egy harminc év körüli nő tévedt be egy népszerű New York-i bárba, lelke az összeomlás szélén állt, világoskék nyári farmert és fehér inget viselt, már az 5. kiadó utasította vissza a kéziratát azzal az indokkal, hogy túl fiatal és még nincs neve a szakmában, így nem áll módjukban pénzt fektetni a kiadásba.

bar.jpg

Úgy lépett be a bárba, mintha rajta kívül senki sem létezne, ügyet sem vetett senkire, majd szétvetette a düh, ezt minden vendég érzékelhette, gyorsan felült a bárszékre, s a tőle kissé távol lévő pultosnak így szólt oda, ki épp egy vörös hajú fiatalembert szolgált ki.

- Egy Whisky-t jéggel! Legyen szíves! - mondta s beletúrt hosszú szőke hajába, a vörös férfinak feltűnt a lány, tudni akarta miért ilyen dühös, a megfelelő alkalomra várt, hogy a közelébe férkőzzön.

Tony egymás után itta ki a whisky-s poharat, ekkor a vörös férfi felállt  a pult túloldaláról s mint a róka álnok mosolyával így kérdezett:

- Jó estét! Látom, maga sincs formában! Elnézést a tolakodásért, de úgy érzem, hogy egy csónakban evezünk! Will Winters! - a férfi kezét nyújtotta a lánynak, ki már így is eléggé illuminált állapotban volt.

- Ne mondja! Maga is író? - s még egy pohárral felhajtott.

- Rosszabb! A Winters szállodalánc marketingese vagyok! - mondta egykedvűen, ezzel fel akarta hívni magára a lány figyelmét.

- Winters? Ismerősen cseng! Gondolom rokonságban áll a családdal? - kérdezte kíváncsian.

- Az unokája vagyok, 25%-os részvénnyel, és rengeteg stresszel! - mondta miközben belekortyolt az italába.

- És maga? Mi történt ami miatt ilyen állapotba került? - kérdezte.

- Ne is kérdezze! Ötödszörre utasították vissza a kéziratomat, mert egy senki vagyok! - mondta mérgesen, miközben záporoztak a könnyei.

- Ezt, hogy érti? - rögtön üzletet látott a helyzetben, a marketinges sosem pihen.

- Ha lenne nevem, akkor biztosan fektetnének a kiadásba!- lehorgasztott fejjel meredt Tony az ital felé.

- Akkor én az ön embere vagyok! Jöjjön velem, van egy remek ötletem! Már eleget ivott! - utasította a nőt s karon ragadva cibálta maga után.

- Most hova megyünk? Még inni akarok! - mondta Tony, ki a sok Whisky miatt azt sem tudta hol van és mit csinál.

- Hozzám! A lakásomra! - mondta nyersen s benyomta a nőt a taxiba, ki némi ellenállást tanúsított.

taxi.jpg

- 102. utca! - mondta a taxisnak, ki egy színes bőrű, kissé túlsúlyos figura benyomását keltette, de megfontolt és jó megfigyelő személyiségnek örvendett, minden részlet érdekelte, mint most is, gyanította milyen szándéka van a vörös rókának. Mégsem szólt egy szót sem, csak bólintott, nagy kerek szemével az eseményeket elemezte, gyanúsnak tartotta a történteket, a férfi kifejezetten furcsállotta, látott benne valamit amit nem tudott szavakba önteni, de szíve mélyén, ez az ember személyiségzavaros őrült.

A lány pedig ennek az őrültnek a markába került, egy olyan állapotban, mikor nincs tudatában cselekedeteinek, kiszálláskor Will 100 dolláros bankjegyet nyomott kezébe, arra utalva, hogy jobban jár ha nem szaglászik utána, de a fekete taxis pontosan megfigyelte a címet, mindezt noteszébe is lejegyezte.

villa.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Tony alig tudott menni, olyan részeg volt, ezért Will karba vette s úgy vitte be a mesebeli villába,mely New York elit negyedében magasodott.

 Hosszú, kanyargós út vezetett az emeletes villához, melyet színes virágok és cserjék tarkítottak, jobb felől egy barokk stílusú szökőkút állt, melyet egy fésülködő női szobor díszített, ettől távolabb fehér hinta állt egy szomorú fűz mellett magányosan.

Késő éjjel ért haza, egy pongyolás cseléd segített a lány ellátásában, az első emeleten Will melletti szobában kapott szállást éjszakára, Tony-val forgott az egész szoba, tudta, egy idegen helyen van, idegen emberekkel, de nem tudott elmenekülni, ahhoz már túl késő volt.

Közben Will átkutatta a lány táskáját, ahol megtalálta egy cd adathordozón elmentett kéziratát, mennyezetes ágyába bújva, egész reggelig azt olvasta laptopján, míg el nem aludt, délután kettő körül ébredt fel, de még érezte a tegnap este zűrjeit s folyton egy témán kattogott az agya.

A lányt itt kell tartania, a kézirat egy remekmű, ezzel a húzással megváltoztathatja életét, kikerülhet családja zsarnoksága alól, elég szűkösen utaltak számlájára, így szükségesnek tartotta, hogy a maga lábára álljon, és ez kiváló alkalomnak bizonyult.

Nyomban cselédségért csengetett, ki pár másodperc múlva kinyitotta a hatalmas fehér ajtót s kíváncsian várta utasításait.

- Felébredt a lány? Ne engedjétek ki a szobából semmi szín alatt, szobája előtt mindig strázsáljon valaki! Az a lány aranyat ér! - mondta határozottan, közben magára kapta házi köntösét.

bedroom.jpg

- Még alszik! - mondta halkan a cseléd.

- Nagyon helyes! Ha felébredne vigyenek valami ebédet a szobájába! - a cseléd bólintott egyet s indult munkájára.

Will összehúzta magán bíborszínű Versace köntösét, melynek jobb oldalára a tervező logója volt hímezve, a két szoba egymásba nyílt,így mindent figyelemmel tudott követni, mi Tony-val kapcsolatos.

Egy rántással kinyitotta az ajtót s látta ahogy a lány elnyúlva alszik, akár Csipkerózsika, megpofozgatta s hangosan rászólt:

- Felkelni! Felkelni! - a lány értetlenül nézett rá, mert nem emlékezett semmire a tegnap estéből.

- Hol vagyok? És maga kicsoda? - kérdezte ijedten, furcsán mérlegelve a férfit, nagy félelem lett úrrá egész lelkében.

- Will Winters! Tegnap este találkoztunk a bárban!Mostantól ez a szoba lesz az otthona, más dolga nem lesz mint írni! - mondta Will, de Tony tudta ez az ember elmeháborodott.

- Az én nevem alatt adjuk ki a könyveit! - mondta erőltetett mosollyal, mely mögött látni lehetett az őrületet.

- Maga megőrült! - kiáltott fel Tony s kilépett az ágyból, mikor észrevette, hogy eltűntek a ruhái.

- Hol vannak a ruháim? Nem érdekes, ha kell hálóingben megyek haza! - mondta idegesen, ez a viselkedés kiváltotta Will-ből rejtett betegségét, ökölbe szorította kezét s egy jobb horgot mért Tony arcára, melyet több ütés is követett.

Tony szájának széle felrepedt, hirtelen a szép teremtésből egy szörnyeteg lett, hasonlóvá vált az operaház fantomjához.

-Ne! Mit művel? - Tony már biztos volt benne, hogy őt elrabolták, fogva tartják , mert kézirata felkeltette egy háborodott elme érdeklődését, a földön fekve kitört belőle a sírás, könnycsatornái megnyíltak, mert tudatában volt, hogy innen csak koporsóban fog távozni.

- Még a mai napon rácsokat szereltetek az ablakra! Nem fogsz megszökni! - ekkor eltorzult arccal, tele gyűlölettel gyomron rúgta többször is.

- Kérem ne! Mindent megteszek, csak ne bántson! - Will abbahagyta a verést s a földön fekvő nőnek így szólt:

- Okos kislány! - mondta s visszatért szobájába, ahonnan cselédségért csengetett. A komornyik lépett be rideg, érzéketlen arckifejezéssel, mintha magának Drakulának szolgált volna.

-Igen, uram? -kérdezte.

Rögvest készíttess a lány ablakára rácsokat, az ajtókat is szeretném lecserélni, olyanra ahonnan képtelenség megszökni... - mondta kissé lehiggadva.

- Értettem, uram! Azonnal intézkedem! - mondta a komornyik, Will ezután telefonja után nyúlt az éjjeliszekrényre.

- Hello Felix! Lenne egy kéziratom! Még a mai nap folyamán elküldöm neked, remélem tudsz kezdeni vele valamit! - mondta nevetve, a kiadó igazgatója meglepődve hallgatta, nem feltételezte volna róla, hogy írói ambíciói vannak.

- Te írtál? Milyen témakörben? - kérdezte.

- Természetesen krimi! - mondta szűkszavúan.

- Jó! Küldd el nekem, párnap múlva tudok választ adni. - mondta nagy érdeklődést tanúsítva.

Will ördögi mosolyt hagyott a bajsza alatt, örömittasan megnyújtózott s kilépett az erkélyre, mélyen magába szívta a friss levegőt, maga előtt látta a jövőképét, pénzt, rengeteg pénzt hírnevet és szabadságot.

Ábrándozásából sikítás hangjai rántották vissza a valóságba, elkomorult az arca és a hang irányába indult, a hang tulajdonosa Tony volt, ki szökési kísérletet tett a szabadulásra s most a cselédség a megbilincselését kezdeményezte.

- Ezt nem viszik el szárazon! Garantálom! – ordította Tony, ki a teljes lelki megrázkódtatás szélén állt s fokozatosan úrrá vált rajta a klausztrofóbia.

-Uram! A szakemberek hamarosan itt esznek, de addig is le kell csillapítani! - mondta a komornyik zaklatottan.

- Majd én lecsillapítom! – Tony a mennyezetes ágyhoz kötözve várta a rá váró ítéletet, dühösen és kimerülten nézett fogva tartójára ki elég közel hajolt hozzá, így szemközt köpte, Will mintha mi sem történt volna lassú mozdulattal megtörölte szemét s halkan így szólt:

- Te akartad! - Tony szíve kalapált a félelemtől, szinte zihált, mikor Will megkapta dús, szőke haját és a falba verte, a lány sírva felsikított, de Will-t nem érdekelte letépte hálóingjét s megerőszakolta, miközben a cselédek lefogták a lányt.

- Nagyon finom husi vagy! – s megnyalta szája szélét miközben férfiasságáról egy adag spermát freccsentett Tony arcába, ki az undortól törölgette arcát.

-Mostantól jól gondold meg, mit cselekszel! - mondta határozottan, Tony elfordítva fejét s mélyröl fakadó zokogásban tört ki.

- Uram! Megérkeztek a karbantartók! - mondta izgatottan az egyik cseléd.

- Rendben! Nekem most el kell mennem! Vigyázzanak a lányra, ha eltűnik nektek és a családotoknak befellegzik! - fenyegette meg Will s leviharzott a lépcsőn. Tony nagy adag altatót kapott, így valamikor éjfél után tért magához az ágyhoz kötözve, feltűnt neki, hogy az ablakokon kovácsoltvas rácsok korlátozzák a látást, az ajtók helyére is barna vasajtók kerültek, melyet nagy lakattal zártak le.

-Istenem! Istenem! Mi lesz most velem? - egy őrült elme markába került s nem tehetett mást, mint együttműködni s törni a fejét, hogyan szabadulhatna meg a rabságból.

 

 

Másnap reggel Will-t telefonja ébresztette, a kiadó hívta, mert pozitív elbírálásban részesítette a kéziratot, annak ellenére, hogy nem olvasták végig. A férfi azonnal felöltözött, hogy még a mai napon aláírja a kiadói szerződést, reggelizés nélkül autóba ült s elintézte a formaságokat, a szerzői jogdíjat két héten belül kifizetik s elindulhat a siker útján.

Tony-hoz a reggeli órákban két cseléd és a komornyik lépett be, a komornyik eloldotta a bilincset, a lány annyira elgémberedett, hogy nem érezte a karját.

- Ha betartja az alapvető szabályokat, eltekinthet a veréstől, de ha nem akkor kegyetlen sors vár magára! Most pedig megfürdetjük! Álljon fel! - Tony engedelmesen követte az utasításokat, két napja nem fürdött s emiatt a közérzete is romlott, jóleső érzés fogta el a forró fürdő gondolatától.

Egy cseléd tartózkodott a fürdőszobában, nehogy meggondolatlanságot cselekedjen.

- Kathy a nevem! Mostantól én vigyázok önre,minden amire szüksége lenne, tőlem fogja megkapni. - mondta a fiatal 20 év körüli lány, ki mindenben az előírt szabályok szerint járt el.

- Értem! - mondta halkan Tony, miközben megtörölközött és magára öltötte fürdőköntösét. A szobában már egy zsúrkocsi várta a reggelivel, friss és ropogós kiflivel, lekvárral és vajjal, egy porcelán kannában pedig friss tej volt. Tony leült egy kisasztalhoz,minden porcikája sajgott, de mindez semmi volt ahhoz, amit lelkében érzett, beleharapott a lekvárral és vajjal megkent kiflibe, közben a cseléd figyelte minden mozdulatát.

- Ha befejezte el is kezdheti a munkát, az úr hagyott itt magának egy laptopot, azon dolgozhat.

Tony szájában az étel is megakadt, szemei üvegessé váltak s szúrós pillantást vetett a komornára, egy nagyot nyelt s mérgesen így szólt, miközben felállt a reggeliző asztaltól.

- Úgy gondolja, hogy ilyen könnyen megy az írás!?Ahhoz több kell, ihlet, érzelem és magány!!! -ezzel arra célzott, jó lenne ha egyedül hagyná, mert csak úgy tud alkotni, de a cseléd ennél ravaszabb volt,csontos kezével arcon csapta Tony-t, ki a pofon miatt megdermedt.

-Mit képzelsz, te szuka!Átverhetsz engem? Veled leszek a nap 24 órájában, elég világos, most pedig tedd a dolgod! A többit a főnök elintézi!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.